177 évvel ezelőtt ezen a napon született a sokak által csak Hitler kedvenc filozófusaként emlegetett Friedrich Nietzsche. Munkásságának megfejtése szerintem csak annyi, hogy nem filozófus volt, hanem esztéta és esztétaként főfeladatának tekintette Wagner műveit a klasszikus görög tragédia újjászületéseként felmutatni. Ha ezzel tisztában vagyunk, bátran nekiláthatunk A tragédia születése című alapművének értelmezéséhez, hiszen ő volt az első, aki valós megértést adott a görög kultúrához.
Nietzsche volt, aki először felvetette, hogy mindannyian itt Európában mélyen gyökerezünk a darwinizmus által sugallt lineáris fejlődési modellben, amelyből egyenesen vezetjük le, hogy mindaz, ami időben megelőzött bennünket, kevésbé volt fejlett, mint mi, s ezért a mi korunk minden eddigi fejlődés tetőpontja. Ez a magatartás jellemző a kereszténységre és a természettudományra is. Mivel kultúránk túlnyomórészt e két gyökérből táplálkozik, nem csodálkozhatunk, milyen mélyen meg vagyunk győződve kultúránk magas fejlettségi fokáról, így eszünkbe se jut régebbi korokban, kultúrákban keresni olyasmit, amiből esetleg tanulhatnánk. Pedig a görög tragédia túlélt két és fél évezredet anélkül, hogy igézetéből bármit is veszített volna, mind a mai napig többek között a hollywood-i filmkészítés alapja. De addig, amíg a tragédiában szépirodalmi alkotást, színházi előadást vagy a mai dráma előfutárát látjuk, tévúton járunk. Az attikai tragédiának mindezekhez nem volt és nincs is semmi köze.
Az antik görög dráma a Dionüszosz-kultuszból ered, és szorosan kapcsolódik a mítoszhoz. Ekképpen mindig is kizárólag vallási, kultikus esemény volt, erről tanúskodik maga a Dionüszosz-oltár is, amely mindig az előadás helyszínének közepén állott. A tragédia vallási esemény, és egyes-egyedül az istenség magasztalására szolgál, semmiképp sem az emberi sors pesszimisztikus bemutatására. Egyetlen kereszténynek sem jutna eszébe, hogy a misét szomorújátéknak nevezze, holott az is Jézus halálának kultikus ábrázolása, és épp így nem gondoljuk, hogy pesszimista vallás lenne a kereszténység, holott központi témája Jézus passiója és halála. A szenvedés és halál mögött ott áll a halhatatlanság és az élet örökkévalóságának tudása, s éppen ez a vallás lényege. A görög vallásban sincs ez másképp.
Ha tényleg meg akarja érteni az ember a tragédiát, Nietzsche alapműve mellett Thorwald Dethlefsen Oidipusz, a talány megfejtője című művére van csak szüksége. Ez a két gyanúsan rövid könyvecske pontos tudást ad az attikai kultúráról. Jó olvasást!