avagy Major Tamás hozzáértésének legendája
A pandémia alatt akadt a kezembe a könyvespolcon egy régi könyv, a Molnár Gál Péter által szerkesztett Helyünk a deszkákon című, mely Gellért Endre összegyűjtött írásait tartalmazza. Nem kezdtem el egyből olvasni, de éreztem, nem véletlenül került most elő. Aztán meghalt a Mari. Marinak volt egy alapmondata saját karrierjéről, amit először harminc éve a Várszínházban hallottam tőle, aztán több helyen többször olvastam, hallottam visszatérően nyilatkozataiban: „Engem a Gellért fedezett fel, aztán továbbadott a Majornak, aki azt mondta, foglalkozik velem, mert nála jobban csak egy ember ért a színházhoz, Gellért.”
Bevallom őszintén, annak idején, a nyolcvanas években fogalmam se volt, melyik Endre melyik. A Nemzeti folyosóján ki volt rakva mindkettő fotója, Marton Endréé és Gellért Endréé, mindkettő volt a Nemzeti főrendezője, ennyi. Persze mondták nekünk a színházban akkor, milyen szerzőktől milyen könyveket kell megvenni és elolvasni, de csak Major neve jelentett valamit a számomra, így tőle mindent elolvastam, ami a listán volt, Gellért azonban kimaradt. De mindennek eljön az ideje.
Döbbenten olvastam 2021. májusában, hogy a háború utáni Nemzeti Színház megteremtője valójában Gellért Endre volt, nem Major, ahogy mi tanultuk. Gellért Oszkár fia rövid életében zseniálisat alkotott: Somlay Artúr és Bajor Gizi, Tímár József és Rátkai Márton, Uray Tivadar és Básti Lajos őt fogadták el, nem Majort és a fiatalok is őt követték szinte vakon: Mészáros Ági, Ruttkai Éva, Ferrari Violetta és Gábor Miklós! Gellért a Vígszínházból magával hozta a társalgási stílus minden eleganciáját, bevitte a Nemzetibe mindazt, ami a Vígszínházban jó volt, ugyanakkor, a Sztanyiszlavszkij-módszer tökéletesen feküdt neki.
Felkavaró, de ennyi csak a nagy titok, ennyi a feloldhatatlannak látszó ellentét a mindenre képes, mindenkin átgázoló kommunista vezető és a zseniális mesterségtanár figurája között. Major tehetséges karakterszínészként lemásolta, eltanulta Gellérttől, amit csak lehetett, s aztán Cipolla-ként vagy a címben megidézett Ripley-ként átlényegülve adta elő performanszát majd harminc éven keresztül. Ördögi.
Találtam egy interjút, ami Gellért 100. születésnapjára készült Lengyel Györggyel, nagyon tanulságos és amennyire csak lehet részletes. Ő nem viszi/vitte a sírba a titkot. A cikkből többek között kiderül, Major hogy árulta el kétszer is az őt kétszer megmentő Gellértet, és hogy örült barátja öngyilkosságának. Jó olvasást!