Ahogy egy évvel ezelőtt is írtam, már a kilencvenes évek közepén is elég frusztráló volt, hogy március 15-én a televízióban csak az 1953-ban osztályharcos szellemben készült Föltámadott a tenger című Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály rendezte játékfilmet lehet levetíteni, de a dolog mostanra igazán fájdalmassá vált, hiszen több, mint huszonöt év telt el és a helyzet mit sem változott.
Körülbelül egy hónapja tudjuk, hogy Rákay Philip produceri vezetése mellett majd négymilliárd forintból készül egy produkció, mely meg akarja mutatni ’48 március 15 történéseit, azt hogyan csinált néhány tehetséges fiatalember forradalmat a Pilvaxból indulva.
Nagyon drukkolok nekik, mert nagyon szeretném, hogy ne hónaljszagú produkció szülessen, hanem egy olyan, a fiatalok között népszerű alkotás, ami végre sok mindent megváltoztat. Mert, ha megvizsgáljuk a magyar film és színházi életet, milyen témákat dolgozott fel a pártállam összeomlása óta, milyen témájú és tartalmú filmekkel képviseljük magunkat a nemzetközi fesztiválokon, elég siralmas képet kapunk. Vagy, hogy milyen példaképeket mutatnak, milyen mintával szolgálnak a filmek és a színházi előadások főhősei a fiatalok számára? Elég csak a két legutóbbi, Berlinben Ezüst Medvét nyert magyar filmalkotást megemlítenem.
Annyira jó lenne már legalább egyszer heroizálni, nem deheroizálni, hogy az össztársadalmi traumák feldolgozásáról már ne is beszéljek!
„A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez…”