Szilágyi Áron tegnap Kairóban megszerezte élete első vívó egyéni világbajnoki címét. 32 évesen. Háromszoros egyéni olimpiai bajnokként.
Számomra ismét bebizonyította, hogy a profiknál a dolgok fejben dőlnek el, és a mentális felkészültségen múlik minden. Meg azt is bizonyította, hogy a győzni tudás egy külön képesség.
Nem akarok szegény Törőre, mint ellenpontra hivatkozni, de mégis kénytelen vagyok. Az ő feltűnésekor, a már gyorsulva züllő magyar (nemcsak) futballetikai viszonyok közepette az új kihívásokra reflektálni képes profi hozzáállást elsajátítani fikarcnyi esélye sem lehetett, sőt, kivételes tehetsége miatt épp neki volt a legkisebb sansza erre. Na, ezért egy igazi csoda Áron, mert olyan profizmussal, olyan felkészülten teszi a dolgát, mint kevés magyar sportoló!
Gratulálok!