avagy dramaturg dramaturgiai érzék nélkül
Ma 30 éve, 1992. augusztus 20-án jelent meg a Csurka-dolgozat. Nem kívánok sem Csurka politikai munkásságával, sem az iromány politikai hatásával foglalkozni, viszont annak kulturális hatásával mindenképp. Meglátásom szerint ugyanis, ez a sokak által csak pamfletnek nevezett írás vette el a kultúra területén annak a lehetőségét, hogy valaha is normálisan tudjunk egymással kommunikálni, hogy érdemi vitát folytassunk dialektika kontra metafizika mentén az életünk zsinórmértékének betolt (szocialista) realizmusról.
Nem tudom, mi volt Csurka valódi célja, de abban biztos vagyok, hogy az általa ott, akkor leírtaknak direkt folyamodványa, hogy mind a mai napig Magyarországon, aki bölcsészkar közelében jár, esztétikatörténet címszó alatt gyakorlatilag a lukácsgyörgyi marxista-materialista esztétikát tanulja. Mert nem valami hatalmas zsidó világ-összeesküvés áldozatai vagyunk, hanem a Csurka által kárhoztatott „átmentés”, az előző rendszer gazdasági kiváltságosainak, technokratáinak rendszerváltás utáni túlélésének, a soha meg nem születő ügynöktörvénynek, a törvénytelenségek és lopás árán épülő magyar kapitalizmusnak, a gazdasági befolyással rendelkezők harácsolását támogató politikának, a soha meg nem történő magyar rendszerváltásnak vagyunk Stockholm-szindrómás áldozatai.
„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”