Nem véletlen a cím választás, mert valójában nem a Star Wars, hanem A kétéltű ember az a sci-fi, ami magát gyerekfilmnek hazudva megváltoztatta az életünket. Egy materialista, mítoszok nélküli világban emberek tízmillióit szórakoztatta és adott valódi transzcendens élményt.
Az orosz Verne, Alekszandr Beljajev 1928-as regényéből adaptált filmet szokás melodrámának tekinteni, de a stílusos fényképezés és a délies atmoszféra mindenképpen kiemelné a szórakoztató termékek sorából, de itt azért sokkal többről van szó. A Fekete-tengernél hatvan évvel ezelőtt forgatott film amellett, hogy az első színes vízalatti film volt, klasszikus görög tragédiát idéző karakterisztikájával és színészvezetésével utat mutatott a vasfüggöny mögött sok alkotó számára, hogy a sci-fi műfaja még a meséknél is nagyobb szabadságot tud adni az alkotás során – nem beszélve a lehető legtöbb nézőhöz való eljutás lehetőségéről.
A kétéltű embert 1962. januárjában mutatták be a Szovjetunióban, és abban az évben több, mint 65 millióan látták a mozikban, mellyel napjainkig minden idők egyik legnézettebb szovjet filmje. Máig tartó hatása elvitathatatlan, elég csak a Patrick Duffy főszereplésével készült Man from Atlantis című televíziós-sorozatra vagy az Oscar-díjas A víz érintése című Guillermo del Toro-filmre gondolnunk.
De számomra sokkal érdekesebbek egyrészről Salvator doktor és az újságíró, Olsen párbeszédei, másrészről, mint már említettem az attikai tragédiát idéző karakterisztika. Bár visszatekintve mindkettő kissé didaktikusnak hat, még napjainkban is tanulságosak – nem beszélve arról, hogyha a filmre csupán technológiai, gyártási oldalról nézünk, biztosan kijelenthető, hogy tökéletes kottát adott olyan alkotók kezébe, mint Andrej Tarkovszkij vagy Piotr Szulkin.
Nem akarom azt mondani, hogyha nincs A kétéltű ember, akkor nincs Sztalker, Solaris, vagy Gólem, de a Vladimir Chebotaryov rendezte mozi alkotóilag is nagyon rendben van, hiszen a finálé kelet-európai pesszimizmusa nemcsak a beteljesületlen szerelemből, hanem a világ jobbá tehetetlenségének érzetéből is fakad. Szokatlanul kiábrándult üzenet ez a szocializmust éppen emberarcúvá formáló hatvanas évekből.
Az erő legyen veletek!
u. i.:
Épp 40 éve, 1981. 04. 20-án mutatta be a magyar televízió a film szinkronos változatát.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni