62 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg – talán – a legnagyobb magyar színészpedagógus, rendező Gellért Endre. Írtam már róla korábban Major kapcsán, úgyhogy most kivételesen megelégszem azzal, hogy idemásolom, mit ír róla a Magyar Színházművészeti Lexikon és újra megosztom veletek a 100. születésnapjára készült Lengyel-interjút.
Gellért Endre rendező, főiskolai tanár
1932. szeptemberében iratkozott be a SzAk előkészítő évfolyamára. 1935-ben szerzett színészoklevelet, majd 1939-ig a Vígszínháznak először ösztöndíjasa, majd rendes tagja lett. 1935-ben fél évet hallgatott a budapesti egyetem művészettörténet szakán. 1938-ban a Hont Ferenc-féle Független Színpadon lépett föl. 1945-től a Nemzeti Színház rendezője, 1948-tól haláláig főrendezője volt. A SzAk-n 1945-ben ideiglenes óraadó tanár, 1946 októberétől főfoglalkozású tiszteletdíjas tanár, 1947. januárjától rendes tanár lett. 1948. január 1-jétől a színésztanszak vezetője volt. Az 1945 utáni nemzedék egyik legkiválóbb rendezője. Tudatosan támaszkodott a hazai színészhagyományokra. A nagy egyéniségeket pontos elemzéssel szervezte jó ritmusú, átütő erejű együttessé, a művészi összjáték példás résztvevőivé. Találkozása a Sztanyiszlavszkij-rendszerrel megerősítette a valóság keresésében, részletgazdag tolmácsolásában. Újra értelmezte a klasszikus műveket, de nem zárkózott el a stíluskísérletektől sem. Az új műveket igényes dramaturgiai együttműködéssel segítette színpadra. Kossuth-díjas (1950, 1953), érdemes (1952) és kiváló (1954) művész.