1912. május 9-én született Ottlik Géza író, műfordító. A Hajnali háztetők és az Iskola a határon halhatatlan szerzője, Dickens, G. B. Shaw, O’Neill és Osborne értő tolmácsolója.
A középiskolában, 17 évesen olvastam először az Iskola a határon-t. Azóta különböző életkorokban még háromszor. Lassan készülök rá, hogy elolvassam negyedszerre is. Persze harmadik gimnazistaként csak bebifláztam a kötelezőt a mű elemzése kapcsán, hogy „a regény világa sok rétegű, a konkrét történések pszichikai, szociológiai, társadalmi, vallási, etikai, filozófiai és nyelvfilozófiai szinten is értelmezhetők, értelmezendők”, ugyanakkor fogalmam se volt, ez valójában mit is takar. Magyarázták nekünk, hogy ez egy többször olvasós könyv, és ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre több jelentéstartalmát érti majd meg, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, mert a fiúk – Medve, Szeredy, BB – barátságának története amúgy is magával ragadott.
Vagy tíz évvel később, a második olvasás alkalmával kezdtem el igazán kapizsgálni, hogy ez tényleg remekmű és csak Dantéhoz, Shakespeare-hez mérhető. Csak ekkor vettem észre, hogy a mű már említett rétegzettsége tökételesen megfelel Dante allegóriaelméletének, amely különbséget tesz a művek négyféle – „betű szerinti”, allegorikus, példázatos és misztikus – interpretációja között, de egyúttal leszögezi, hogy ez a rétegzettség nem a befogadói álláspontok szubjektív váltogatására szolgál, hanem magának a műnek, mint egyetlen egésznek értő megközelítésére.
Szóval, olvassátok bárhol, bármikor az Iskola a határon-t!