1942. december 2-án a Chicagói Egyetemen mutatták be munkatársaikkal a Nobel-díjas Enrico Fermi és Szilárd Leó az első nukleáris láncreakciót. A Stagg Field-i rögbi-stadion egyik lelátója alatt épült grafit reaktorblokk méretei óriásiak voltak: a hat méteres atommáglya 45000 grafittéglából és a beleágyazott urán labdacsokból állt. Ez a sikeres kísérlet volt Szilárd atom-elméletének gyakorlati igazolása.
Szilárd Leó Budapesten, 1898-ban született, majd az első világháború utáni magyarországi zavaros időkben Berlinbe ment és mérnöki tanulmányokat folytatott. Berlinben 1920 és 1933 között 41 szabadalmát fogadták el.
A leghíresebb természetesen a nukleáris láncreakcióról 1934-ben benyújtott szabadalma, amit állástalan menekültként Londonban védetett le. A következő évben találmányát a Brit Admiralitásnál titkosíttatta.
Fermi és Szilárd már ekkor – egymástól függetlenül – gondolkodtak azon, hogy jó volna neutronok és töltött részecskék ütköztetésével magreakciót indukálni. Ferminek a tárgyban írt első dolgozata 1934. március 23-án kelt, míg Szilárd 1934. március 12-én jelentette be a már említett nagy-britanniai szabadalmat kémiai elemek átalakításáról.
Szilárd Leó 1936-ban írt Enrico Ferminek, hogy szabadalmaztassák a felfedezéseiket, és annak hasznát ne személyes hasznukra, hanem további kutatási célokra fordítsák.
1939-től aztán a Columbia Egyetemen először párhuzamosan, majd erőiket egyesítve folytatták kutatásaikat a tárgykörben, mely végül ’42 decemberében az eredményes kísérlethez vezetett.
Telegdi Bálint írja visszaemlékezéseiben, mi lehetett a két zseni együttműködésének titka: „Leó nem szerette bepiszkítani a kezét, alkotó ötletekre koncentrált, megoldásokat keresett, míg Fermi kész volt elvégezni a legalantasabb munkát is.”