1885. április 14-én halt meg Győry Vilmos magyar evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja. Az egyetlen magyar nyelven elérhető teljes Don Quijote fordítás szerzője.
Az attikai tragédia kapcsán írtam már róla, hogy a darwini lineáris fejlődési elvre hivatkozva, a tudomány nevében hogyan tolták be értékítéletünk egyedüli zsinórmértékének a realizmust, mely észrevétlenül határozza meg ízlésünket, véleményünket, ezáltal gyakorlatilag mindennapjainkat.
Ráadásul mind a mai napig még csak észre sem vettük, hogy a klasszikus görög és római irodalom magyar műfordításainak közel nyolcvan százaléka gyakorlatilag két ember, Devecseri Gábor és Trencsényi-Waldapfel Imre munkája. Mindkettőjük baloldali elkötelezettsége köztudomású volt, ami felveti fordításaikkal kapcsolatban, hogy forráselemzésre és forráskritikára lenne szükségünk, de még valószínűbb, hogy új fordításokra az adott korszakok viszonylatában.
Nem azt akarom mondani, hogy félrefordításokat, vagy csúsztatásokat tartalmaznának magyarításaik, de nagyon nem mindegy, hogy a sok jelentéstartalommal bíró szavaknál melyik értelmét használja a fordító az adott szónak, és milyen művészi hitvallás, szándék vezeti a tollát: „Sok van mi csodálatos/rettenetes, de az embernél nincs semmi csodálatosabb/rettenetesebb”.
Szóval egy kis üldözési mániám van Győry Vilmos kapcsán is, hogy miért nem ismerjük őt, pedig az első Shakespeare Bizottság tagjaként több Shakespeare fordítást is jegyez! No, mindegy. Antikvárban elérhető, olvassátok Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha-t!